Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt, kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
már az ősz osont a fák alatt, kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...
Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
(Wass Albert Dal)
megint belebújtam a virágba. csak most nagyítóval. szeretem a virágot. szeretek belebújni dolgokba.
mint a nyakába egyeseknek. piszmogni. az jó.
Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szivemben boldogok a tárgyak.
(Nemes Nagy Ágnes)
"Csak csillagokkal borítkozom,
ó.
De fényüket már levetkezem,
ó.
A lényegesre szorítkozom,
ó.
S csak mellékesen szeretkezem,
ó... "
(Nemes Nagy Ágnes)
97% tavasz
3% tél
"a szívedben nyár lesz,
vagy legyen inkább tavasz
megtelik virággal
olyankor minden terasz"
