„Még azt mondják hogy ez se szép az se szép
Olyan vagyok mint a csillagos ég,
de olyan vagyok mint a zengedelem
a két szememből ragyog a szerelem a sötétbe'…”
Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt, kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
már az ősz osont a fák alatt, kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...
Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
(Wass Albert Dal)
azt mondta a bácsi tegnap, a boldogság az, hogy "gyere szivem, lemegyünk a boltba, veszünk kenyeret, meg levisszük a gyereket is, kap savanyúcukrot". nem megyünk kenyérért boldba, nincs gyerek sem, cukrot még magunknak veszünk, de boldogság van. gyere szivem.
csak a boldogság, hogy hozzád akarok tartozni. csak a tudat, hogy hozzád
tartozni lehet jogom. csak az érzés, hogy mikor rád nézek, az újdonság
varázsával bűvölsz el újra és újra.