https://www.youtube.com/watch?v=OGsdIA9Wd2g

döbbenetes dolog, hogy szombat reggel hét óra tíz perckor a világ (=a kollégium) olyan, mint valami zombitelep. ember sehol, csak szuszogást hallani, még tányérzörgést se, de komolyan. és emellett madárcsiripelés és fácánrikkantások. a reggel (iszonyatosankorahajnal...) egy másik világ. kezdődik az anatómiazhra való készülés második napja. persze kávéval. ha koffeint nem is, placebo-hatást biztos magába zár a háromazegyben, amivel felpörgethetem az arousalszintem...

képzelj el egy...

széthasítva és bedarálva, beterítve önnön belsőségei maradványaival, cafatokba feszülten.

szeretek blog vagy blogszerű bejegyzéseket olvasni, amikben egyszerre csak egy dologról van szó, vagy nagyon sokról gyors egymásutánban, mindig csak egy-két bekezdés erejéig, velősen, hatásosan. főleg olyan emberektől, akiknek nagyobb szókincse, több élettapasztalata és több egy napra eső bizarr gondolata van, mint nekem.

  és sírsz, nem tudva: miért...

  egy ágyúgolyó méretű lyuk
van a mellkasomban.

fáj minden egyes légvétel kiszakadt tüdővel szinte lehetetlen. nem tudom magyarázni nem tudom megválaszolni de még megkérdezni sem. sejtem hogy érezni sem érzek már igazán csak őszintétlenséget és az űr mellett valami villanást. kesernyés tétova fájdalmas melankóliát. halott költemény a halott vár fokán ami billegve letáncol csak nem tudja még
merre fog dőlni.

<3 pszichodráma

valahogy minden a helyére kerül.

mára csak ennyit:

https://www.youtube.com/watch?v=dLEoxUf-KUM&feature=related