döbbenetes dolog, hogy szombat reggel hét óra tíz perckor a világ (=a kollégium) olyan, mint valami zombitelep. ember sehol, csak szuszogást hallani, még tányérzörgést se, de komolyan. és emellett madárcsiripelés és fácánrikkantások. a reggel (iszonyatosankorahajnal...) egy másik világ. kezdődik az anatómiazhra való készülés második napja. persze kávéval. ha koffeint nem is, placebo-hatást biztos magába zár a háromazegyben, amivel felpörgethetem az arousalszintem...

ilyesmik a hétköznapok.

új értelmet nyert az álmokat kergető vasárnap délelőtt. majd lefestem egyszer.
imádtam ma veled lenni.