képzelj el egy...

széthasítva és bedarálva, beterítve önnön belsőségei maradványaival, cafatokba feszülten.

  és sírsz, nem tudva: miért...

  bezárva átlátszó, de áthatolhatatlan falak mögé, ahonnan képtelen egyedül kijutni.

 (u.i.:segítettem neki.)

Csak-csak, lassan-lassan, talán apránként.

még mindig tél van. kívül-belül.

így csinál, amikor be van zárva.
verdes.
ezt tudja.

oO

megint belebújtam a virágba. csak most nagyítóval. szeretem a virágot. szeretek belebújni dolgokba. mint a nyakába egyeseknek. piszmogni. az jó.

  Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szivemben boldogok a tárgyak.
(Nemes Nagy Ágnes)