Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt, kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
már az ősz osont a fák alatt, kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...
Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
(Wass Albert Dal)
"Én szerettem azt, amit nem szabad,
És vártam arra, ami elmarad
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.
De bevallom, nem lettem boldogabb,
Ha elhittem érthetetlen dolgokat,
S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt
Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel,
Ha elmondhatnám, amit nem mondasz el,
Én szólnék arról, hogy mennyi mindent elhallgattunk még
Hogy gyanakszom arra, ami homályos,
És örülök annak, ami világos,
Én merem szeretni azt, ami csak egyszerűen szép."
"mellém ültetem a világot, ölelem, míg ő nézi, mivé lett..."
(Kispál és a Borz)
mást jelent, mint nekik. mást jelent, mint másoknak. nekem Őt jelenti, mert ideje lenne, ha leülnénk, és ő észrevenné, hogy mit művel. velem. vagy mi.