nem lehet. leírtam, begépeltem, el akartam mesélni, de nem lehet. neki kellene, nem írni azt sem, hanem mondani, a gondolatokat, egyből, neki, hogy hallja, a saját fülével, aztán kezdjen vele amit akar. másnak nem lehet. sajnálom.

 "Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja végtelen útjait..." (Várnai Zseni)
 

"Mit bánom én: süvölt, fecseg -
mégsem ölhet meg engemet.
Ha rángok is a félelemtől,
életem akkor sem ezen dől -
ha meghalok sem függök tőletek. "
 

csak kár, hogy nem igaz. nem tudom lefesteni, mert nem igaz. megint nem, még nem, most sem, mittudomén. függök és megőrjít a függés. csak hinném, hogy ő is úgy függ, akár én.

"szép esténk lesz,
ha egyszer majd megöregszünk.
lesz veradnánk és azon két ágy és azon fekszünk.
és fákat nézünk és arra gondolunk, hogy mi is egyszer
fák leszünk majd és hogy
te fogsz törődni a kerttel."

"a bűnöket mindet bánom
és ha lehet
újracsinálom
mert tettem
amit hittem
velem megtörtént a minden"

 

"ha én szél lehetnék
egy lányt megkereshetnék a világban
szétfújnám hosszú haját
port az útról merre jár
szaladnék nyomában.
jöttem, hagy lássalak ismerj meg engem
eddig ember voltam, immár szél lettem
fenn az égben szállok, a földhöz nem köt semmi sem
jöttem hagy lássalak ismerj meg engem."

"Én szerettem azt, amit nem szabad,
És vártam arra, ami elmarad
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.

De bevallom, nem lettem boldogabb,
Ha elhittem érthetetlen dolgokat,
S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt

Ha megkérdeznéd, amit nem kérdezel,
Ha elmondhatnám, amit nem mondasz el,
Én szólnék arról, hogy mennyi mindent elhallgattunk még

Hogy gyanakszom arra, ami homályos,
És örülök annak, ami világos,
Én merem szeretni azt, ami csak egyszerűen szép."

 
       "A lelked csillapuló viharának
       Észrevétlen ezer új hangja támad,
       Süvít, sikolt,
       S az emlékezés keresztfáira
       Téged feszít a honvágy és a bánat."

"Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár...
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn..."