"A lelked csillapuló viharának
       Észrevétlen ezer új hangja támad,
       Süvít, sikolt,
       S az emlékezés keresztfáira
       Téged feszít a honvágy és a bánat."

"Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár...
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn..."