"Mit bánom én: süvölt, fecseg -
mégsem ölhet meg engemet.
Ha rángok is a félelemtől,
életem akkor sem ezen dől -
ha meghalok sem függök tőletek. "
 

csak kár, hogy nem igaz. nem tudom lefesteni, mert nem igaz. megint nem, még nem, most sem, mittudomén. függök és megőrjít a függés. csak hinném, hogy ő is úgy függ, akár én.

"Csak csillagokkal borítkozom,
ó.                                   
De fényüket már levetkezem,
ó.                                   
A lényegesre szorítkozom,     
ó.                                    
S csak mellékesen szeretkezem,
ó... "                               

            (Nemes Nagy Ágnes)               

"szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen -
s maradj velem."
(Nemes Nagy Ágnes)

(bolondballagásra való készülődés az alagsori női mosdóban A'la Muszi)

bolodozik és elballag. ennyi csak.
kiváncsi vagyok, mit fog mondani holnap az igazgatói beszédben. tavaly ilyenkor megírta, mikor épp ezen agyalt. tavaly úgy éreztem, kicsit nekem is szól. idén vajon...

nem a legjobb minőség, de ezt hallgasd meg:
https://www.youtube.com/watch?v=9jyTURlk1CY&feature=related

előbb utóbb mind elmondják. nem én tehetek róla, egyszerűen csak ez van. felnőtt emberek, azt várnád, hogy bölcsek és megbízhatóak és hősök és tündérek és sárkányok és nem cserélnek szerepet. pedig de. de a baj nem is itt van. a baj ott kezdődik, hogy te leszel a hibás. úgyis. és mégis elvárja az összes, hogy legyél magabiztos, hogy ne félj, hoy legyél nyitott és kedves és odaadó.
ő is elvár. te is elvársz. akkor én miért nem várhatok el tőled bizonyos dolgokat? és volt amikor letettem mindenről, arról is amit elvárnék, ami elvárható lenne, és akkor sem változott semmi. úgyhogy nem mondhatod hogy az a megoldás. mert nem jobb. annyiban jobb, hogy nem lesznek céljaim feléd. azt hívják közönynek. azt pedig gyűlölném közöttünk.

túl ártatlan fejem lehet. vagy én nem tudom.

rájöttem, hogy szeretem az osztálytársaimat. nem egytől egyig, de akad köztük olyan, aki hiányozni fog. minderre ma tesiórán döbbentem rá, amikoris az ás lányokkal röpiztek a csajok. és felfogtam, hogy lehetne, lehetett volna rosszabb is... mi legalább vagányok vagyunk, nincsenek cicababák meg nyávogás. nálunk ha zűr van, azt korrektül ugatásnak lehet titulálni :D
viccen kívül. sok mindent megtanultam. nem mondom, ráedzettetek az életre, na. a mai nap után pláne. csak összehoztuk ezt a szerenád dolgot is, nem? én élveztem. lehet hogy csak én... remélem nem...

holnap lesz az utolsó napunk a váci Madách Imre Gimnáziumban végzős gimnazistaként. fuh. leírni is durva. pedig már nagyon mehetnékem van, és a célegyenesnél valahogy mégis megtorpanás van. mert hát ohhoho hova is, hogy is, kivel és mi és hogy és mi??!!!

félek az érettségitől.
félek mástól is.
talán túl sok dologtól is.

csak két perc.
                                                                                             nincs két percem.
sosincs.
                                                                                             sosincs.
                                                                                             ne legyél szemtelen.
bocsánat.