rájöttem, hogy szeretem az osztálytársaimat. nem egytől egyig, de akad köztük olyan, aki hiányozni fog. minderre ma tesiórán döbbentem rá, amikoris az ás lányokkal röpiztek a csajok. és felfogtam, hogy lehetne, lehetett volna rosszabb is... mi legalább vagányok vagyunk, nincsenek cicababák meg nyávogás. nálunk ha zűr van, azt korrektül ugatásnak lehet titulálni :D
viccen kívül. sok mindent megtanultam. nem mondom, ráedzettetek az életre, na. a mai nap után pláne. csak összehoztuk ezt a szerenád dolgot is, nem? én élveztem. lehet hogy csak én... remélem nem...

holnap lesz az utolsó napunk a váci Madách Imre Gimnáziumban végzős gimnazistaként. fuh. leírni is durva. pedig már nagyon mehetnékem van, és a célegyenesnél valahogy mégis megtorpanás van. mert hát ohhoho hova is, hogy is, kivel és mi és hogy és mi??!!!

félek az érettségitől.
félek mástól is.
talán túl sok dologtól is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.