előbb utóbb mind elmondják. nem én tehetek róla, egyszerűen csak ez van. felnőtt emberek, azt várnád, hogy bölcsek és megbízhatóak és hősök és tündérek és sárkányok és nem cserélnek szerepet. pedig de. de a baj nem is itt van. a baj ott kezdődik, hogy te leszel a hibás. úgyis. és mégis elvárja az összes, hogy legyél magabiztos, hogy ne félj, hoy legyél nyitott és kedves és odaadó.
ő is elvár. te is elvársz. akkor én miért nem várhatok el tőled bizonyos dolgokat? és volt amikor letettem mindenről, arról is amit elvárnék, ami elvárható lenne, és akkor sem változott semmi. úgyhogy nem mondhatod hogy az a megoldás. mert nem jobb. annyiban jobb, hogy nem lesznek céljaim feléd. azt hívják közönynek. azt pedig gyűlölném közöttünk.

túl ártatlan fejem lehet. vagy én nem tudom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.