"Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,
Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre..."

József Attila

"Hadarva beszélt, a szokásosnál is csúnyább akcentussal, alig lehetett értelmet adni a szavainak, és ami érthető volt, az is hihetetlen. Hogy démon kerítheti hatalmába. Férfit is, nőt is. Embertestű, állatfejű. Ha magányosan vágyakozik. Lehet macska vagy róka, néha még madár is. Kilesi a vágyadat, elhatalmasodik az életed fölött, míg senki mást nem akarsz. Előbb éjjel jön, aztán nappal is. Nehéz elűzni, elpusztítani szinte lehetetlen. Kiszívja belőled, ami ember. Abból él. Nem vámpír, nem a véredet, a lelket csak észrevétlenül, míg álom lesz a napod. Kívánod a kávét, de nem térsz magadhoz. Egyszer soha többé. Először zöld lesz a vizelet reggel, sötétben világít. Aztán sárga a vér. Aztán nem leszel többé te, csak csomó vágy. Akkor eldob, elhagy, mert nem vagy már ember, belőled szívni. És gyötrődsz. Ő nem öl meg, te ölöd magad. Mindig."

                           (részlet Kiss Judit Ágnes Démon című kisprózájából. juj. tetszett.)

nem, nem minden nyomot lehet eltűntetni.

                                                                           túl a magyaron.
                                                                               egy megvan.

"...világnak világa
virágnak virága
keserűen kínzatol
vasszegekkel veretel..."
          ÓMS