"Hadarva beszélt, a szokásosnál is csúnyább akcentussal, alig lehetett értelmet adni a szavainak, és ami érthető volt, az is hihetetlen. Hogy démon kerítheti hatalmába. Férfit is, nőt is. Embertestű, állatfejű. Ha magányosan vágyakozik. Lehet macska vagy róka, néha még madár is. Kilesi a vágyadat, elhatalmasodik az életed fölött, míg senki mást nem akarsz. Előbb éjjel jön, aztán nappal is. Nehéz elűzni, elpusztítani szinte lehetetlen. Kiszívja belőled, ami ember. Abból él. Nem vámpír, nem a véredet, a lelket csak észrevétlenül, míg álom lesz a napod. Kívánod a kávét, de nem térsz magadhoz. Egyszer soha többé. Először zöld lesz a vizelet reggel, sötétben világít. Aztán sárga a vér. Aztán nem leszel többé te, csak csomó vágy. Akkor eldob, elhagy, mert nem vagy már ember, belőled szívni. És gyötrődsz. Ő nem öl meg, te ölöd magad. Mindig."

                           (részlet Kiss Judit Ágnes Démon című kisprózájából. juj. tetszett.)

szilveszteri vizipipázás, Móninál, 2008, dec(?) Göd

Ariana,  2008, dec. Vác

maszkok, 2008, dec. 27, Vác

kavicsok, golyók 2008. dec. 27. Vác

tollpihe, rajzszakkör, 2008. dec. 27. Vác