"Hadarva beszélt, a szokásosnál is csúnyább akcentussal, alig lehetett értelmet adni a szavainak, és ami érthető volt, az is hihetetlen. Hogy démon kerítheti hatalmába. Férfit is, nőt is. Embertestű, állatfejű. Ha magányosan vágyakozik. Lehet macska vagy róka, néha még madár is. Kilesi a vágyadat, elhatalmasodik az életed fölött, míg senki mást nem akarsz. Előbb éjjel jön, aztán nappal is. Nehéz elűzni, elpusztítani szinte lehetetlen. Kiszívja belőled, ami ember. Abból él. Nem vámpír, nem a véredet, a lelket csak észrevétlenül, míg álom lesz a napod. Kívánod a kávét, de nem térsz magadhoz. Egyszer soha többé. Először zöld lesz a vizelet reggel, sötétben világít. Aztán sárga a vér. Aztán nem leszel többé te, csak csomó vágy. Akkor eldob, elhagy, mert nem vagy már ember, belőled szívni. És gyötrődsz. Ő nem öl meg, te ölöd magad. Mindig."

                           (részlet Kiss Judit Ágnes Démon című kisprózájából. juj. tetszett.)

"most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart..."

egyébként meg hangulatilag ilyen. is.

lesz portfólió. szeretném elmesélni azoknak, akiket érdekel, hogy ha minden jól megy majd, összerakunk egy oldalt, ahol csak a rajzaim meg festmények meg encausticák meg minden ilyesmi lesz látható. megpróbálom majd lekorlátozni magam, és ott mutogatni a kézzel készülteket, nem itt. de addig azért még lesz egy pár. mert szeretem, és mert így a legkönnyebb hangulatot, érzést kifejezni. pláne ha az ember pár napja levegőt sem kap, nem hogy fényképezni jusson ideje. mindegy, a lényeg, hogy a lényeg megvan. klasszikus. lesz portfólió, lehet majd nézegetni a képeket, sőt, lehet majd velem kontaktusba is lépni, és sőt, el is lehet majd tőlem vinni a képeimet. jó lesz ez.
addig meg még érettségi.
                                                                   "...a forgószél elvitte a vihart."