"Sometimes it amazes me
How strong the power of love can be
Sometimes you just take my breath away

You watch my love grow like a child
Sometimes gentle and sometimes wild
Sometimes you just take my breath away

Your beauty is there in all I see
And when I feel your eyes on me
Oh don't you know you just take my breath away..."

 

szeretem a kirándulós napokat. nem szeretem a nem kirándulós napokat. vagy hát...

"elkúródtam a lépcsőn és kikúrtam a bokámat. olyan kurva orpi, hogy Hirosima ehhez képest semmit sem csinált..." (Noel Péter Hernyó című könyvéből idézve. ajánlom: mindenkinek...)

a sztori igaz, csak nem lépcsővel, hanem nyílt utcával. és nagyon fáj.

"Álmokat kergető vasárnap délelőtt..."
kedd éjszaka készült.
most szerda délután van.

.komolyan gondolom, hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.

"most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart..."

egyébként meg hangulatilag ilyen. is.

lesz portfólió. szeretném elmesélni azoknak, akiket érdekel, hogy ha minden jól megy majd, összerakunk egy oldalt, ahol csak a rajzaim meg festmények meg encausticák meg minden ilyesmi lesz látható. megpróbálom majd lekorlátozni magam, és ott mutogatni a kézzel készülteket, nem itt. de addig azért még lesz egy pár. mert szeretem, és mert így a legkönnyebb hangulatot, érzést kifejezni. pláne ha az ember pár napja levegőt sem kap, nem hogy fényképezni jusson ideje. mindegy, a lényeg, hogy a lényeg megvan. klasszikus. lesz portfólió, lehet majd nézegetni a képeket, sőt, lehet majd velem kontaktusba is lépni, és sőt, el is lehet majd tőlem vinni a képeimet. jó lesz ez.
addig meg még érettségi.
                                                                   "...a forgószél elvitte a vihart."

messziről...

                                                                                       ...messzire

akkor erre most inkább nem mondok semmit.

lehet, hogy egyedül én vagyok, aki emlékszik erre. lehet, hogy nem. nem tudom. írjon egy kommentet, ha emlékszik. írjon egy kommentet, mondjuk egy olyat, hogy bocs. írhatná, hogy bocs, nem így kéne lennie.
megint eltúlzom?

ott kezdődött a világ.
és sosem fog véget érni.

...de egyszer csak eljött és tűzbe borult a világ...

ez. ez lesz a következő. kép, fotó. vettem ma narancssárga festéket. egyesével kell színeket venni, pici dobozban, az egész nam nagyobb egy köbcentinél. de mire képes?!... narancssárgát, lilát és zöldet. ezek már tényleg csak kiegészítő színek. kész luxus. négyszáz pénz darabja. és lapot is. gyönyörű aquarelllapot lehet most kapni a Blondellben, akit érint a dolog, mindenképpen nézze meg. és vegyen. vagy hát azt nem mondhatom, hogy vegyen, mert még nem festettem rá. de fogok. előbb vagy utóbb. mindig ez van. zavarba jövök a drága dologktól, és nem merek vele/rá alkotni.

tűzbe borult a világ. napok óta gondolkozom, hogy miért van az, hogy minden, de tényleg, minden áldott nap eszembe jut, hogy nem tudok nem gondolni rá, hogy beszélek hozzá gondolatban, mintha még mindig velem lenne. pedig nincs, mert tudom, hogy ha valóban itt lenne, nem szólnánk egymáshoz. milyen már ez...

ismeritek biztos:
...Ezután újra eltűnt az a tűzszemű lány
Egyik hajnal után, s valahol
Távol láttam újra lobban egy láng.
Ezután mindig vágytam már a tüze után
Újra eljön tán
Újra megéget, s a föld és az ég velem ég...
 

hiányzik.
ezt fogom lefesteni.

és így csinál, amikor vége van.

így csinál, amikor esik.

nem, nem ő. csak nagyon hasonlít. megint vele álmodtam. kísért engem ez a nő.

"Kék és narancssárga színekbe öltözött
Most már senki se bánthat
Most már semmi se fájhat
Egyszer mindenki eljön
Egyszer mindenki itt lesz
Örökre megtalálhatsz
Örökre elveszíthetsz."