2009.05.06. 17:36

                                  

 

 "megszokásból rugdalod magad elé az álmokat
villanyt oltasz a sötétnek, és halkan kicipzározod őt,
magadba rakod a régi semmit, a megszokott soha el nem jövőt..."

A bejegyzés trackback címe:

https://pasztelszinek.blog.hu/api/trackback/id/tr441106570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

*Sosi* 2009.05.09. 22:56:39

Erre a helyre le akarok feküdni annyira szól hozzám, lefeküdnék oda és meghallhatnám ahogy elmondja nekem hogy mit érzel. És tényleg mindent, de mindent meghallgatnék, fekve azon a fehér párnán és a piros ágyterítőn. Szerelmes lettem ebbe a képbe.

*Sosi* 2009.05.09. 22:59:24

Szeretnék lefeküdni arra a helyre. Szeretnék lefeküdni oda hogy elmondhassa nekem hogy mit érzel. ÉS tényleg mindent de mindent végighallhatnék.
Szerelmes lettem ebbe a képbe. Vagy fogalmazzunk úgy hogy megigézett. Most napokig a fejemben fog járni, gondolkodom rajta, vele, és nézegetni fogom.

pasztelszin 2009.05.10. 09:54:46

hű... nekem ilyet még nem modott senki. pláne így ismeretlenül.
rajongok az érzésért, hogy beleszerettél egy képbe, amit én készítettem. örülök, hogy élsz, és hogy elmondtad. köszönöm.
süti beállítások módosítása