De élsz te, s égve hirdetik
hatalmad csillagképeid,
ez ősi, néma ábrák:
akár az első angyalok,
belőled jöttem és vagyok,
ragadj magadba, járj át!

Feledd a hűtlenségemet,
legyőzhetetlen kényszerek
vezetnek vissza hozzád;
folyam légy, s rajta én a hab,
fogadd be tékozló fiad,
komor, sötét mennyország.

(Pilinszky János)

 "megszokásból rugdalod magad elé az álmokat
villanyt oltasz a sötétnek, és halkan kicipzározod őt,
magadba rakod a régi semmit, a megszokott soha el nem jövőt..."