"megszokásból rugdalod magad elé az álmokat
villanyt oltasz a sötétnek, és halkan kicipzározod őt,
magadba rakod a régi semmit, a megszokott soha el nem jövőt..."
Szerző: pasztelszin
3 komment
Címkék: én régi kiscsillag dalszöveg álmokat semmit magadba magad elé lennék halkan megszokásból rugdalod villanyt oltasz sötétnek kicipzározod rakod
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pasztelszinek.blog.hu/api/trackback/id/tr551106570
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
*Sosi* 2009.05.09. 22:56:39
Erre a helyre le akarok feküdni annyira szól hozzám, lefeküdnék oda és meghallhatnám ahogy elmondja nekem hogy mit érzel. És tényleg mindent, de mindent meghallgatnék, fekve azon a fehér párnán és a piros ágyterítőn. Szerelmes lettem ebbe a képbe.
*Sosi* 2009.05.09. 22:59:24
Szeretnék lefeküdni arra a helyre. Szeretnék lefeküdni oda hogy elmondhassa nekem hogy mit érzel. ÉS tényleg mindent de mindent végighallhatnék.
Szerelmes lettem ebbe a képbe. Vagy fogalmazzunk úgy hogy megigézett. Most napokig a fejemben fog járni, gondolkodom rajta, vele, és nézegetni fogom.
Szerelmes lettem ebbe a képbe. Vagy fogalmazzunk úgy hogy megigézett. Most napokig a fejemben fog járni, gondolkodom rajta, vele, és nézegetni fogom.
pasztelszin 2009.05.10. 09:54:46
hű... nekem ilyet még nem modott senki. pláne így ismeretlenül.
rajongok az érzésért, hogy beleszerettél egy képbe, amit én készítettem. örülök, hogy élsz, és hogy elmondtad. köszönöm.
rajongok az érzésért, hogy beleszerettél egy képbe, amit én készítettem. örülök, hogy élsz, és hogy elmondtad. köszönöm.