"...az a röppenés, amelyet úgy vártam, tulajdonképpen meg sem született, csak az én képzeletemben. Így hát egy képzeletbeli röppenés haldoklik az ágyamon, és lassan kihűl. És látod, így maradnak el az embertől lassan mindazok a dolgok, amelyeket apróságoknak szokás nevezni, pedig egy egész világ van bennük..."                           (Dallos Sándor)

jó régi ez a kép is, de tudom, hogy annak idején nem raktam fel. még Móniék évzáró táncbemutatóján készült tavasszal, és mégis most van ideje.

egyébként világfájdalom. kismillió okkal, ok nélkül.