lehet, hogy egyedül én vagyok, aki emlékszik erre. lehet, hogy nem. nem tudom. írjon egy kommentet, ha emlékszik. írjon egy kommentet, mondjuk egy olyat, hogy bocs. írhatná, hogy bocs, nem így kéne lennie.
megint eltúlzom?

ott kezdődött a világ.
és sosem fog véget érni.

...de egyszer csak eljött és tűzbe borult a világ...

ez. ez lesz a következő. kép, fotó. vettem ma narancssárga festéket. egyesével kell színeket venni, pici dobozban, az egész nam nagyobb egy köbcentinél. de mire képes?!... narancssárgát, lilát és zöldet. ezek már tényleg csak kiegészítő színek. kész luxus. négyszáz pénz darabja. és lapot is. gyönyörű aquarelllapot lehet most kapni a Blondellben, akit érint a dolog, mindenképpen nézze meg. és vegyen. vagy hát azt nem mondhatom, hogy vegyen, mert még nem festettem rá. de fogok. előbb vagy utóbb. mindig ez van. zavarba jövök a drága dologktól, és nem merek vele/rá alkotni.

tűzbe borult a világ. napok óta gondolkozom, hogy miért van az, hogy minden, de tényleg, minden áldott nap eszembe jut, hogy nem tudok nem gondolni rá, hogy beszélek hozzá gondolatban, mintha még mindig velem lenne. pedig nincs, mert tudom, hogy ha valóban itt lenne, nem szólnánk egymáshoz. milyen már ez...

ismeritek biztos:
...Ezután újra eltűnt az a tűzszemű lány
Egyik hajnal után, s valahol
Távol láttam újra lobban egy láng.
Ezután mindig vágytam már a tüze után
Újra eljön tán
Újra megéget, s a föld és az ég velem ég...
 

hiányzik.
ezt fogom lefesteni.

és így csinál, amikor vége van.

így csinál, amikor esik.

nem, nem ő. csak nagyon hasonlít. megint vele álmodtam. kísért engem ez a nő.

"Kék és narancssárga színekbe öltözött
Most már senki se bánthat
Most már semmi se fájhat
Egyszer mindenki eljön
Egyszer mindenki itt lesz
Örökre megtalálhatsz
Örökre elveszíthetsz."

"mondókák, mondókák, ezt hívom világnak..."                                          zsíráf