"csak magányt
esetleg csendet
kérek a fejbe rendet
raknék
mer' erdő van idebenn
erdő
erdő van idebenn"

"a napba nézek, és fázik a szemem."

"a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer hát én tudom hogy milyen és a választ is tudom
a heroinnál meg a fegyvernél is durvább ha megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem..."
 

és van, aminek nincs.

egyszerűen csak van, 
aminek van értelme.                                                                      

"kibaszottjóvolt"
neménmondtamőmondta.
de attól még az volt.

"jössz a zsebemben?"
megyek. Hawaiira csövesnek. no cash, no problem.

szép a tavasz.

nem jut más eszembe, csak az, amit Boborján fekete mágusként mond a nyuszira:
"kis érzékeny, szenzibilis élőlény"
ennyi.
ez meg egy kocka. semmi több. az, ami. csupasz váz hajlított fémből.

 
       "A lelked csillapuló viharának
       Észrevétlen ezer új hangja támad,
       Süvít, sikolt,
       S az emlékezés keresztfáira
       Téged feszít a honvágy és a bánat."

"Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár...
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn..."