"az eső eláll, és te gondolatban tovább ázol..."
házat építünk, medvét eszünk, barátkozunk. csak szépen sorjában.
ez az első 'mit látok a szobámból' kép itt. de nem az utolsó.
"De főleg az volt igen kínos,
Hogy amikor eltemettek,
A rám került súlyos földtől
Nem láttam, hogy az élet szép,
És azóta ott lenn pörköl
Valami pokol, de így most
A tőröm hogyha meglenne,
Azzal kivágnám én magam,
S nem pörkölődnék tovább benne,
S elindulnék nagy szellemként
Rendet rakni a világba'..."
-kispál és a borz-
Szerző: pasztelszin
Szólj hozzá!
Címkék: a és az lovasi eső egy andrás te kispál tovább borz tiszai pu egybe eláll gondolatban ázol
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.