kevés emberre van szükségem az élethez. igazán kevés emberre van szükségem, ahhoz hogy boldog legyek. de ezek az emberek miért nem képesek elfogadni, hogy mindannyiukra szükségem van, és egyikük sem kevésbbé fontos?
"Akiket én szeretek,
egymáshoz mind idegenek ők.
Szívemben együtt ülnek, mint csokor,
mint száz szirma
egyetlen virágnak. De valóságban
falak gyűlöletek és
közönyök mérföldjeit taszítják
egymás közé, a féltekét
kell befutnom értük,
míg szerető szemem ölelkező
füzérbe tudja szedni képzelt arcukat."
(Török Szophie, alias Tanner Ilona Kiadatlan szerelmes versei kötetéből)
voltam ma Pesten. végülis nem érdekes.
