szeretem ezt a képet.

2006. június másodikán.
és ma.
akkor az ég, ma a lelkem.
egyugyanaz.

Takács Tamás hangol a Colosseum Szabadtéri Színpadon. Vác, 2009 augusztus 1.

gyökere van, hát gyökerezik. így megy ez. ha van hova. és ha nem ölöm meg...
megöltem már nagyon sok élőlényt magam körül. nem vagyok rá büszke. de néha így sikerül.

ezt most neki:

"túl sok a fény, túl sok a zaj, túl sok az angyal, ha elhiszed, hogy minden ugyanolyan nélküled"

semmi sem ugyanolyan.

"Mert amíg én meg nem halok
Te mindig ott leszel
Mert én téged, nem vicc, tényleg
Kicsit szokni kell, hogy
Örökre szívembe zártalak..."

(jóezmegmárazeddakocertazmegmégakiscsillagvolt,deilyenapróságoknemérdekelnekna.)

szeretemeztígy.

"mindegy, csak ne ismerjem még,
mindegy, csak énekeljen velem.
többé ne fájjon, hogyha szép,
és otthon leszünk azt hiszem...

lassan potyog a hajnal a csapból elő,
menni kell, menni kell
a gesztenye fák alá,
a testből kifelé,
fel a felhők fölé,
mélyen be a föld alá.

majd ott köszönj, ahol
semmi nincs sehol,
otthon vagyunk, azt hiszem,
otthon leszünk, azt hiszem..."

(tape underground:kifelé)

"nincssálamde
megigazítom"

 .részlet a tegnapi tüzijátékból.

"a változás, ha örömteli és szükséges is, felkavaró..."

Grecsó Krisztián

Szegedi Tudományegyetem. Bölcsészettudományi Kar. Pszichológia szak. Felvettek...

"tudod az van, hogy a túl nagy szívembe' ki-be járnak sokan..."

"Mondd, miért van így? Ó mondd meg, Isten!
Hiszen próbálkoztunk már
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel..."
(Patrióta, kép: colosseum, 2009.júli.17. Vác)