besütött a nap az ablakon, vonat volt, út, mint mindig, az út lesz, azt hiszem, az állandóságom. nem az itt, nem az ott.
fáradt tavaszvárás.
néha fáj, de este van.
Csak-csak, lassan-lassan, talán apránként.
Szerző: pasztelszin
Szólj hozzá!
Címkék: tavasz zöld csak makro talán lassan hóvirág tavaszodik apránként
kép-telenség.
"a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből
szívem megszokásból vár
fölém nem hajolhat már
csupán emlék lesz majd belőle
két nagy szembogár..." (péterfybori)
(ez már a következő lépés. aláírást is biggyesztünk a fotókra. jee.)